A kínaiak nem véletlenül nevezik a homoktövist a gyógyító növények királynőjének. Ősidők óta jól ismerik és használják ezt a „csodaszert”, akárcsak a tibetiek és a mongolok és nagy alázattal tisztelik varázslatos erejét a testre és a lélekre gyakorolt üdvös hatása miatt.
Ha megkérdeznek egy szakembert, mire jó a homoktövis, a válasz csak ennyi szokott lenni:
„Mindenre”.
Ezt sokan hiszik és bíznak is benne, hogy igaz, de akik isszák gyümölcsének levét és eszik a gyümölcs magjából és héjából készült őrleményt, azok nem csak hiszik, de bizonyossággal tudják, hogy ez az elixír valóban számtalan bajra orvosság és tényleg a természet patikájának egyik legfőbb kincse.
Ami több évszázadon keresztül teljesen természetes volt, hogy a homoktövissel igenis lehet gyógyítani sok betegséget
-Kínában például a császári orvosok is használták, sőt, Dzsingisz kán is, aki a XIII. században nagyon fontosnak tartotta a homoktövis fogyasztását, birodalma egyik alapjának tekintette a jól szervezett hadsereg és fegyelem mellett harmadik tényezőként-, a jelen korban kísérletekkel és a benne lévő vegyi anyagok kémiai kimutatásával bizonyítani kell és a modern orvostudománnyal is úgymond elfogadtatni.
Míg Ázsiában több országban is gyógyszerként tartják számon például a belőle kivont olajakat, az oroszországi és kínai klinikákon folytatott kísérletek, megfigyelések és igen jó eredmények hatására, addig hazánkban csak étrendkiegészítőként, vagy élelmiszerként lehet forgalomba hozni, miközben kétes értékű és komoly mellékhatásokkal rendelkező szintetikus szereket hivatalosan is gyógyszerként tartanak számon.
Ez elég szomorú tény, de mindazokat nem befolyásolja egy cseppet sem, akik ismerik az emberi szervezetre gyakorolt jótékony, rendkívüli, néha még minket is meglepő hatásait.
Forrás: Nagy Ervin BioPorta füzetek.
Leave a reply
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.